PisztricgombaJellemzés: Többnyire igen nagyra növő, taplószerűen szívós húsú, de kerek kalapú gomba. Színe felül rozsdasárga alapon sötétebb pikkelyektől feltűnően körben tarka. Termőtest: Legyező vagy félkör, esetleg vese alakú, kerek, többnyire igen nagy, 60 cm-t is elérhet. Felül domború, lapos, sőt kissé tölcséres is lehet. Élénk rozsdasárga, sárgásbarna vagy rozsdabarna színű, nagy, sötétebb barna, barnásfekete, rásimuló körökben elrendeződő pikkelyekkel. Széle éles, kissé begöngyölődő. Termőréteg: Likacsos, a csövek nyílásai kezdetben igen aprók, pontszerűek. Az idősebb példányokon, főként a tönk körül tágak, szögletesek, és a tönkön recés hálózat alakjában folytatódnak. A termőréteg a húsról nem választható le, színe sárgásfehér, az idős gombán halvány sárgásbarnás. Spórapora fehér. Tönk: Többnyire rövid tönkje van, néha kivételesen több termőtestnek közös, összeolvadó tönkje is lehet, amely görbülő, oldalt álló, a termőtest széléhez illeszkedő. Hossza 8-20 cm, vastagsága 3-15 cm. A tönk töve barnásfekete. Hús: Hajlékony, sajtszerű, de végül bőrszíjszerűen szívósra válik. Színe fehér. Szag és íz: Kissé édeskés ízű, erősen lisztszagú, sőt többnyire jellegzetes, fűszerekre emlékeztető, átható szagú. Termőhely és idő: Lombosfák törzsén terem, néha egészen magasan. Gyakran találjuk diófán, juharfán, nyárfán, fűzfán, bükkfán. Tavasztól őszig mindenfelé gyakori. A fának káros élősködője. Felhasználás: A fiatal példányokat szokták levesbe főzni, mert ízesíti, de utána kiszedik, mert rágós, szívós. Hasonló fajok: Csak néhány tapló akad, amely hozzá hasonló, de feltűnő pikkelyes, tarka kalapja és nagy mérete jól megkülönbözteti. Megemlítendő, hogy vannak rendszerezők, akik a pisztricgombát a lemezes kalapos gombák közé sorolják, de nemcsak termőrétege, hanem életmódja szerint is inkább a taplókhoz tartozik. |